A puli története című könyv kynológiai irodalmunkban hiánypótló mű. Legnépszerűbb pásztorkutyafajtánk története Kr. e. 6000-től napjainkig tárul az olvasók elé.

          

„Magyar nyelven nem olvastam még könyvet, mely kezdő és gyakorló kutyatartóknak egyaránt ennyire összeszedett és használható módon elmondaná mindazt, ami egy - bármely fajtájú - kutya vásárlásakor, majd tartásakor fontos lehet, hogy abból a kutyakölyökből a lehető legszebb, testileg-lelkileg legegészségesebb felnőtt kutya váljon. Mindennek a tetejébe ez az a szakkönyv, amelyet villamoson, otthon a fotelban, esős napokon nyaralás közben, egyszóval bárhol, egyvégtében végig lehet olvasni, mert – a beépített történetek, humor és filozófia hatására – szórakoztató is.”

          

A könyv közérthetően ismerteti a leggyakrabban előforduló, illetve legfontosabb kutyabetegségeket és azokat a tudnivalókat, amelyekkel egy gondos gazdinak is feltétlenül tisztában kell lennie. Sokszor életmentő lehet, ha idejében észleljük a tüneteket, amelyek kóros folyamatokat jeleznek.

          

Egy olyan világban, ahol minden egyre inkább elszigetelődik, a kutyák újra és újra kapcsolatokat teremtenek egymással, az emberrel, a világgal. Mikor kölyökkutyánkat sétáltatjuk az utcán, az emberek ránk mosolyognak és bólintanak egyet...

          

,,A kutya az ember legjobb barátja.`A mondás nem túloz. Történelem előtti idők óta, amikor a kutya megengedte, hogy közelítsünk hozzá, s megszelídítsük, az ember megingathatatlanul odaadó híve. Társunk a játékban, a munkában, hűséges barát - legyen pásztor, vadász, mentő, katona vagy vakvezető...

          

Ki ne szeretne érteni az állatok nyelvén, tudni, mire gondolnak, megkérdezni őket, mit miért csinálnak és miért úgy, ahogy. Miért kergeti a kutya a farkát? Miért ásít, ha nem is álmos? Miért próbálja megnyalni az ember arcát?

          

A keleti filozófiák mindig is az élet bölcsességét keresték, minden élőlényt a maguk természetességében tekintenek a világ részének, ahol minden élő elvégzi a neki teremtett feladatokat. A fényűző palotákban élő aprócska kutyáktól pedig nem vártak - és ma sem várunk - mást, mint hogy gazdáik lelkét felvidítsák eleven, ragaszkodó természetükkel, bohókás megjelenésükkel, vidám játékosságukkal.